Pál apostol írja a korinthusi gyülekezetnek: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
Érdekes megközelítése ez a szabadság kérdésének. Hiszen a szabadságot leginkább a külső kényszerítő kötelékek hiányával azonosítjuk. Ha nincsenek elvárások, nincsenek külső korlátok, tilalmak és akadályok, amelyek megkötnék vagy gátolnák az embert.
Pál viszont úgy látja, hogy az ember szabadsága nem annyira a külső körülmények függvénye. Hogy mennyire szabad, az inkább belül, az ember lelkében dől el. A dolgokhoz való belső viszonyában. Hogy függ-e attól, ami körülveszi, vagy sikerül függetlenedni.
Terheinkkel, függőségeinkkel, a ránk nehezedő elvárások nyomásával szemben nem vagyunk magunkra hagyva. Az apostol arra bíztat, hogy merjünk segítséget kérni, és ezt mondani: Jöjj, Szentlélek Isten, szabadítsd meg lelkemet a félelmek és görcsök szorításából, hadd váljak általad igazán szabaddá.
 ?>/img/spc1px_feher.gif){kind=spacer}
